Az Ügyvédi Iroda a sajtóban: videók / cikkek
Biztonság mindenek előtt
2011. 09. 06.Országosan harminc-negyven üzemeltetője lehet a víziközműveknek a jelenlegi ötszáz helyett – hangzott el kedden Siófokon a DRV Zrt. regionális konferenciáján, melyen a készülő új víziközmű-törvény részleteit ismertették a közép- és dél-dunántúli régió önkormányzati vezetőivel.
A lakosság egészséges és megfelelő minőségű ivóvíz-ellátásának feltételeit is rögzítené, és a tervek szerint hangsúlyosabban jelenítené meg a fogyasztóvédelmi szempontokat a készülő víziközmű törvény, derült ki a Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) Zrt. által szervezett rendkívüli konferencián, melyre több mint kétszáz önkormányzati vezető látogatott el. Ágazati véleményezés szakaszába lépett a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvénytervezet, amit a kormány sokéves mulasztást pótolva, idén tavasszal készített elő.
– A tulajdonos továbbra is az állam és az önkormányzatok maradnak – ismertette a részleteket Szabó Iván, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) jogi bizottságának elnöke a siófoki Azúr Hotel konferenciatermében. – A nagyobb biztonságot nyújtó, műszakilag egybefüggő, egységes rendszereket támogatja ugyanakkor a tervezet, erősítve az állami befolyást, az állami vízművek szerepét. A jogszabály egy új államigazgatási szervet is létrehoz, a Víziközmű Hivatalt széles jogkörökkel. Felügyel, bírságol, díjmegállapítási jogot kap és akkreditációt ad a víziközműveknek. A jövőben csak az működhet, amelyik megfelel a szigorú előírásoknak. A jogalkotó szándéka szerint a mostani ötszáz üzemeltető száma lényegesen csökken, harminc-negyvenre. Van olyan terv, hogy a bekötések, vagy a lakosság számához szabják az engedélyek kiadását. Az tény, hogy nem lesz könnyű eleget tenni a feltételeknek.
Szabó Iván szerint azok az önkormányzatok, amelyek már most valószínűsítik, hogy üzemeltető-váltásra lesz náluk szükség, még a törvény életbe lépése előtt rendezhetik problémáikat (a DRV Zrt. például kész az igények fogadására), mert most még jobb megállapodásokat lehet kötni, később e folyamat erős hivatali ellenőrzés alá kerül. S az új államigazgatási szerv kényszer-, vagy ha úgy tetszik, közérdekű üzemeltetőt jelölhet ki megállapodás híján.
A szolidaritás fontos alapelve a készülő törvénynek. – Arányos kiegyenlítést szorgalmaz, vagyis hogy a magas üzemeltetési költségek ne hassanak kedvezőtlenül a díjra, kiegyenlítődjenek a különbségek a települések között – mondta a MaVíz jogi bizottságának elnöke. – Egy adott településen, vagy rendszeren a díjat ugyan az új hivatal állapítja majd meg, de elképzelhető, hogy alsó és felső határt ad meg, s az önkormányzat e között mozoghat ármegállapító hatóságként.
Hosszabb vezeték, kevesebb lakó
Alul van értékelve a víziközművagyon – hangzott el a konferencián. A jelenlegi könyv szerinti érték a valóságosnak csak a harmincadrésze lehet. A készülő jogszabály a vagyonfelmérésre is hangsúlyt helyez. Megtudtuk azt is, hogy a DRV Zrt. ivóvíz-hálózata valamivel meghaladja még a budapestit is, így az ország leghosszabb hálózatát üzemeltetik, miközben a lakosság száma a DRV Zrt. szolgáltatási területén csak harmada a fővárosinak. Hasonló nagyságú, sőt, valamivel hosszabb rendszert kell tehát fenntartani jóval kevesebb lakos által fizetett díjból.
Cél a balatoni vízdíj további mérséklése
Az állami és önkormányzat tulajdonú regionális rendszerek hangsúlyosabb szerepet kapnak a jövőben – ismerte el kérdésünkre Winkler Tamás, a DRV Zrt. vezérigazgatója. – Ez azonban nem öncélú – tette hozzá. – A DRV-nél 151 mérnök dolgozik főállásban. Akadnak ugyanakkor olyan víziközmű-szolgáltatók az országban, melyek egyetlen egy mérnököt sem alkalmaznak, még részmunkaidőben sem. Márpedig a szakmai hiányosságok az ellátás biztonságát is veszélyeztethetik.
A szolidaritás, azaz a különbségek csökkentésnek elve azt is jelentheti, hogy a magas balatoni vízdíjak is mérséklődnek? – kérdeztük a vezérigazgatótól, aki azt felelte: – A törvénytervezet erre nem tér ki, a részleteket majd a kormányrendeletből lehet kiolvasni. Magam is azt remélem egyébként, hogy ez fog bekövetkezni, hiszen számos fórumon elmondtam már: a vidéki Magyarországgal szembeni igazságtalanság, hogy a főváros és a nagyvárosok, ahol egyébként is olcsóbb az élet, előnyt élveznek a kisebb településekkel szemben. Utóbbiak lakosai a magasabb előállítási költségek miatt kényszerülnek többet fizetni a vízért. Várjuk tehát a részleteket, de annak örülök, hogy egy ilyen irányú gondolkodás már elindult.
Forrás - SONLINE